Mi a családállítás, és miért fordulnak hozzá egyre többen?

Amikor valaki először találkozik a családállítás fogalmával, gyakran sok kérdés jelenik meg benne.

Mit jelent pontosan?

Hogyan lehet egy család története hatással az én életemre?

Mi történik egy családállításon?

És egyáltalán: hogyan segíthet abban, hogy jobban értsem önmagamat és a kapcsolataimat?

A családállítás egy rendszerszemléletű önismereti módszer, amely abból indul ki, hogy az ember nem önmagában létező, elszigetelt személy, hanem mindig kapcsolatok hálójának része.

A családunk nemcsak azokból a történetekből áll, amelyeket ismerünk.

Hanem azokból is, amelyekről keveset beszéltek.

Azokból a veszteségekből, amelyek feldolgozatlanok maradtak.

Azokból a szerepekből, amelyeket valaki kénytelen volt magára venni.

És azokból a kapcsolati mintákból, amelyek akár több generáción keresztül is továbbadhatók.

A családállítás egyik alapvető kérdése:

„Mi az, amit viszek magammal a saját életemből, és mi az, amit esetleg egy korábbi családi történetből hordozok?”

 

Bert Hellinger és a családállítás megszületése

A családállítás módszere Bert Hellinger nevéhez kapcsolódik.

Hellinger 1925-ben született Németországban, és életútja különleges módon kapcsolódott az emberi kapcsolatok, a közösségek és a családi rendszerek megértéséhez.

Fiatal korában szerzetesként hosszú éveket töltött Dél-Afrikában, ahol a zulu kultúrával és annak közösségi működésével is találkozott.

Ez az időszak jelentős hatással volt rá.

Megfigyelte, hogy bizonyos kultúrákban mennyire erősen jelen van az idősebb generációk tisztelete, a közösséghez való tartozás érzése és az egyén helyének fontossága a rendszerben.

Később pszichoterápiás tanulmányokat folytatott, és több különböző irányzat hatott a gondolkodására.

Tanult többek között pszichoanalitikus megközelítéseket, családterápiás módszereket, csoportdinamikai technikákat és más kapcsolati rendszerekkel foglalkozó irányzatokat.

Munkája során egyre inkább az kezdte érdekelni:

Mi történik akkor, amikor egy ember életében visszatérően ugyanazok a nehézségek jelennek meg?

• Miért ismétlődnek bizonyos sorsok?
• Miért jelennek meg hasonló kapcsolati konfliktusok családokon belül?
• Miért érez valaki olyan terheket, amelyek mintha nem kizárólag a saját életéből származnának?

A rendszerszemlélet: nem csak az egyént nézzük, hanem a kapcsolatokat is

A hagyományos gondolkodás gyakran úgy tekint az ember problémáira, mint amelyek elsősorban benne keletkeznek.

Például:

• „Biztos önbizalomhiányos.”
• „Nem tud megfelelően kommunikálni.”
• „Rosszul választ párt.”

Ezek lehetnek igaz részek.

De a rendszerszemlélet egy további kérdést tesz fel:

„Mi minden hat még erre az emberre?”

• Milyen családi történetet hoz?
• Milyen kapcsolati mintát látott gyermekként?
• Milyen szerepet vállalt fel a családjában?
• Volt-e olyan esemény, amely mély nyomot hagyott a családi rendszerben?

A családállítás szemlélete szerint egy család nemcsak emberek összessége.

Hanem egy kapcsolati rendszer.

És ebben a rendszerben minden tagnak helye, története és jelentősége van.

 

A családi hűségek, amelyek láthatatlanul működhetnek

Sok ember ismeri azt az érzést:

• „Nem értem, miért nem engedhetem meg magamnak, hogy boldog legyek.”
• „Miért érzem rosszul magam, ha sikeres vagyok?”
• „Miért választom mindig mások igényeit a sajátom helyett?”

A családállítás egyik fontos gondolata, hogy bizonyos mély érzelmi kötődések miatt tudattalanul hűségesek lehetünk a családunk történeteihez.

Ez nem tudatos döntés.

Nem arról van szó, hogy valaki szándékosan ismétli a múltat.

Sokkal inkább arról, hogy a kapcsolódás iránti vágyunk nagyon erős.

A gyermek számára a családhoz tartozás alapvető szükséglet.

Ezért akár olyan belső döntéseket is hozhat:

• „Én nem lehetek boldogabb, mint anya volt.”
• „Nekem is ugyanazt kell kibírnom, amit ő kibírt.”
• „Nem élhetek könnyebben, mint a családom.”

Ezek a belső működések sokszor nem tudatosak.

Éppen ezért nehéz őket pusztán akarattal megváltoztatni.

 

Mit jelent a családállításban a „megoldásfókuszú” szemlélet?

A megoldásfókuszú megközelítés számomra azért különösen fontos, mert nem a probléma mélyítésén van a hangsúly.

Nem azon dolgozunk, hogy valaki újra és újra átélje a fájdalmas történeteket.

Nem azért nézünk rá a múltra, hogy ott maradjunk.

A múlt azért fontos, mert hatással lehet a jelenünkre.

A cél azonban mindig a jelen és a jövő.

A kérdés nem csupán az:

„Mi történt velem?”

Hanem:

• „Hogyan tudok ma szabadabban kapcsolódni?”
• „Mit szeretnék másképpen továbbvinni?”
• „Mi az a választás, amely már az én saját életemről szól?”

Ez a szemlélet nagyon közel áll ahhoz, ahogyan coachként is dolgozom.

Nem az ember hibáit keresem.

Hanem azokat a belső erőforrásokat, amelyek segítenek számára változtatni.

 

A családállítás nem a múltban való időzés

Fontos számomra kiemelni:

• A családállítás nem arról szól, hogy a múltunkat hibáztatjuk.
• Nem arról szól, hogy minden problémánkért a szüleinket vagy a családunkat tesszük felelőssé.

Mindannyian hozunk történeteket.

De felnőttként lehetőségünk van arra, hogy tudatosabban válasszuk meg, mit viszünk tovább.

A családállítás számomra ennek a felismerésnek az eszköze:

megérteni, elfogadni, elhelyezni – és végül szabadabban továbbmenni.

(Folytatás a 3. részben: „Miért választottam én a Hellinger-féle megoldásfókuszú családállítást? Milyen klienseknél javaslom, és hogyan kapcsolódik a coachinghoz és a pszichológiai konzultációhoz?”)❤️