Van egy furcsa érzés, ami szeptemberben sokunkban megjelenik.
Nem feltétlenül tudjuk pontosan megfogalmazni, mégis ott van bennünk.
Talán akkor érkezik meg, amikor újra megtelnek a reggelek tennivalókkal, amikor a gyerekek visszamennek az iskolába, amikor véget érnek a nyári szabadságok, és egyszer csak újra ugyanabban a ritmusban találjuk magunkat, amelyből néhány hétre kiszakadtunk.
És egyszer csak arra gondolunk:
„Már megint eltelt egy év.”
Lehet, hogy tavaly ilyenkor is azt mondtad, hogy változtatni fogsz.
Hogy többet fogsz magaddal foglalkozni. Hogy nem dolgozol majd ennyit. Hogy több időd lesz a párodra. Hogy végre elmondod, amit régóta magadban tartasz. Hogy nem vállalsz el mindent mások helyett. Hogy egyszer majd tényleg elkezded azt az életet, amire valójában vágysz.
Aztán eltelt az ősz.
Jött a karácsony, az új év, a tavasz, a nyár.
És most ismét szeptember van.
Te pedig talán ugyanott állsz.
Nem biztos, hogy ez a legfájdalmasabb része.
Hanem az, amikor rájössz, hogy közben rengeteg mindent megoldottál – csak éppen önmagadra nem maradt időd.
Miért éppen szeptemberben érezzük ezt ennyire?
Papíron szeptember csak egy hónap.
Mégsem úgy éljük meg.
Gyerekkorunk óta azt tanuljuk, hogy szeptemberben valami új kezdődik. Új tanév, új osztály, új füzetek, új tanár, új szabályok, új lehetőségek.
Ez az élmény felnőttként is velünk marad.
Talán már nem is tudatosan, de szeptemberhez hozzárendelődött bennünk az újrakezdés érzése.
A pszichológia ezt a jelenséget „fresh start effectnek”, vagyis friss kezdet hatásának nevezi. Bizonyos időbeli mérföldkövek – például egy új év, születésnap, új hónap vagy tanévkezdés – pszichológiai határvonalat teremthetnek. Ilyenkor könnyebb úgy tekintenünk a korábbi időszakra, mint valamire, ami már mögöttünk van, és valamivel könnyebb elhinni azt is, hogy mostantól másképp lehet.
Talán ezért van, hogy szeptemberben hirtelen új terveink lesznek.
De talán ezért történik valami más is.
Szeptemberben nehezebb elmenekülni attól, amit hónapokon keresztül halogattunk.
Mert a nyár után visszatérünk a saját életünkbe
A nyár képes egy kicsit elhitetni velünk, hogy minden rendben van.
Nem feltétlenül azért, mert valóban rendben van.
Hanem mert más a ritmus.
Van szabadság, utazás, későbbi reggelek, hosszabb esték, több együtt töltött idő. A megszokott problémák néha háttérbe húzódnak.
Aztán szeptemberben visszatér a hétköznap.
És vele együtt visszatérnek azok a dolgok is, amelyek elől nyáron egy kicsit könnyebb volt elfordulni.
A fáradtság.
A túl sok munka.
A folyamatos alkalmazkodás.
A kapcsolatban régóta meglévő kimondatlan feszültség.
Az érzés, hogy mindenki számít rád, csak te nem számítasz saját magadra.
És talán az a gondolat is, amelyet nehéz beismerni:
„Nem ezt szeretném tovább csinálni.”
Nem biztos, hogy új életre vágysz
Lehet, hogy csak a régit nem bírod már ugyanúgy tovább.
Ez két nagyon különböző dolog.
Amikor szeptemberben azt érezzük, hogy változtatnunk kellene, könnyű azonnal célokat keresni.
Új szokások.
Új napirend.
Új edzésterv.
Új tervek.
Új lendület.
Pedig lehet, hogy nem erre van szükséged.
Lehet, hogy előbb azt kellene megértened, mi az, ami elfárasztott.
Mi az, amit túl régóta cipelsz?
Mi az, amiben már régóta alkalmazkodsz?
Mi az, amire újra és újra azt mondod: „majd később”?
És mi az, amiről talán már hónapok óta tudod, hogy változtatni kellene rajta, csak még nem tudod, hogyan?
Mert van az a pont, amikor nem több motivációra van szükségünk.
Hanem őszinteségre.
„Mindenki halad, csak én nem”
Szeptember ezt az érzést is könnyen felerősítheti.
Új tanév indul.
Mások új munkába kezdenek.
Valaki elköltözik.
Valaki vállalkozást indít.
Valaki lefogy.
Valaki új kapcsolatba kerül.
Valaki végre megvalósítja azt, amiről évek óta beszél.
És közben te ott ülsz a saját életedben, és azt kérdezed:
„Én mikor kezdek már valamit magammal?”
Ez nagyon fájdalmas kérdés.
Különösen akkor, ha kívülről úgy tűnik, hogy minden rendben van.
Van családod.
Van munkád.
Vannak feladataid.
Talán még olyan emberek is vannak körülötted, akik szeretnek.
Mégis ott van benned egy megmagyarázhatatlan hiány:
„Valami nem az igazi.”
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent fel kell forgatnod.
Nem biztos, hogy el kell válnod, fel kell mondanod, el kell költöznöd vagy teljesen új életet kell kezdened.
Lehet, hogy valami sokkal kisebb, mégis sokkal fontosabb dolog kér figyelmet.
Te magad.
A szeptemberi időkapu nem azt kérdezi, mit kellene még elérned
Hanem azt, hogy hogyan vagy most a saját életedben.
Jól vagy benne?
Vagy csak működteted?
Szereted azt az embert, akivé az elmúlt években váltál?
Van helyed a saját életedben?
Tudsz nemet mondani?
Van időd arra, ami feltölt?
Tudsz kapcsolódni a párodhoz úgy, hogy nem csak a napi teendőket beszélitek át?
És ha most egy pillanatra nem azt nézed, hogy mások mit várnak tőled, hanem csak magadra figyelsz:
te mire vágysz?
Lehet, hogy erre a kérdésre nincs azonnal válaszod.
Ez rendben van.
Az önismeret nem mindig egy nagy felismeréssel kezdődik.
Néha csak egy kellemetlen érzéssel:
„Valami így már nem jó.”
Talán ezért más a szeptember, mint a január
Januárban gyakran azt mondjuk:
„Mit szeretnék elérni?”
Szeptemberben talán érdemesebb ezt kérdezni:
„Mit szeretnék másképp megélni?”
Mert a változás nem mindig új cél.
Néha egy határ.
Néha egy őszinte beszélgetés.
Néha egy döntés.
Néha segítségkérés.
Néha annak felismerése, hogy nem kell tovább mindent egyedül megoldanod.
És néha egyszerűen csak az, hogy végre nem tolod tovább azt a kérdést, amelyre már régóta tudod a választ.
A szeptemberi időkapu
Szeptember nem varázslatos hónap.
Nem lesz attól könnyebb minden, hogy újra becsengettek az iskolákban, megtelnek a naptárak, és véget ér a nyár.
De adhat valamit.
Egy kis távolságot attól, ami eddig volt.
Egy lehetőséget arra, hogy ránézz az elmúlt hónapokra.
És talán azt is észrevedd: nem biztos, hogy elrontottad az életed.
Lehet, hogy egyszerűen eljött az idő, hogy ne ugyanúgy folytasd.
Nem kell mindent egyszerre megváltoztatnod.
Nem kell új emberré válnod.
Nem kell szeptember elsején tökéletes életet kezdened.
Elég lehet egyetlen őszinte kérdés:
„Mi az, amit nem szeretnék tovább ugyanígy csinálni?”
És ha erre már tudod a választ, akkor talán megtörtént az első változás.
Mert az új kezdet sokszor nem ott kezdődik, amikor végre megteszed az első lépést.
Hanem ott, amikor már nem tudod tovább elhallgattatni magadban azt, amit régóta érzel.
Lehet, hogy ez a szeptemberi időkapu valódi jelentése.
Nem az, hogy új életet kezdj.
Hanem hogy végre észre vedd: a saját életed vár rád.
És ha most valami megmozdult benned, talán érdemes egy kicsit közelebb menned ahhoz a kérdéshez, amit eddig mindig elhalasztottál.
Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé! 
Üzenj nekem!
A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.