A láthatatlan családi minták nyomában – hogyan hatnak múltunk kapcsolatai a jelenlegi életünkre?

Amikor nem értjük, miért történik velünk ugyanaz újra és újra

Az emberi működés egyik legérdekesebb része, hogy sokszor nem azt választjuk, amire tudatosan vágyunk.

Azt gondoljuk:

„Én egy szeretetteljes, biztonságos kapcsolatot szeretnék.”

Mégis olyan emberhez vonzódunk, aki bizonytalanságot ad.

Azt mondjuk:

„Szeretnék önmagam lenni.”

Mégis újra olyan helyzetbe kerülünk, ahol alkalmazkodnunk kell.

Azt érezzük:

„Most már másképp fogom csinálni.”

Mégis ugyanazok a konfliktusok, érzések és kapcsolati dinamikák jelennek meg.

Miért?

Mert az életünket nem csak a tudatos döntéseink alakítják.

Hatással vannak ránk azok a tapasztalatok is, amelyeket gyermekkorunkban szereztünk.

Azok a mondatok, amelyeket sokszor hallottunk.

Azok az érzelmek, amelyek között felnőttünk.

Azok a kapcsolati minták, amelyeket nap mint nap láttunk.

 

A családunk az első kapcsolatunk

Mielőtt megtanulnánk, hogyan kell szeretni, már megtapasztaljuk, milyen érzés kapcsolatban lenni.

A gyermek számára a család jelenti az első világot.

Ott tanulja meg:

  • biztonságban van-e, amikor szüksége van valakire,
  • számítanak-e az érzései,
  • elfogadható-e önmagának lennie,
  • lehet-e hibázni,
  • kérhet-e segítséget,
  • közel engedhet-e másokat.

Ezekből az élményekből lassan kialakul egy belső kép arról, hogy milyen a szeretet.

És ez a belső kép sokszor felnőttként is velünk marad.

Ha valaki azt tanulta meg gyermekkorában, hogy a szeretetért teljesíteni kell, akkor felnőttként könnyen kerülhet olyan kapcsolatokba, ahol folyamatosan bizonyítani próbál.

Ha azt élte meg, hogy a másik ember érzelmileg kiszámíthatatlan, akkor számára később ismerős lehet egy olyan kapcsolat, ahol egyszer közel van a másik, máskor eltávolodik.

Nem azért, mert ezt akarja.

Hanem mert ez az érzelmi működés valahonnan ismerős számára.

 

Nem mindig a jelenben kezdődik a történetünk

Amikor egy kapcsolatban nehézséget élünk meg, természetes, hogy a jelenlegi helyzetet próbáljuk megérteni.

Mit mondott?
Mit tett?
Mit kellett volna másképp csinálnunk?

Ez fontos.

De néha érdemes mélyebbre nézni.

Mert előfordulhat, hogy egy jelenlegi konfliktus mögött régebbi érzelmi tapasztalatok is jelen vannak.

Például:

Miért olyan nehéz elhinni, hogy valaki valóban szeret?

Miért érzem azt, hogy mindig nekem kell erősnek lennem?

Miért vállalom át mások terheit?

Miért érzem bűntudatosnak magam, amikor magamat választom?

Ezek a kérdések sokszor nem csak a jelenlegi helyzetről szólnak.

Hanem arról a történetről is, amelyből érkezünk.

 

Amikor már sok mindent megértettünk, mégsem történik változás

A legtöbb önismereti úton eljön egy pont, amikor az ember azt mondja:

„Már tudom, miért működöm így.”

És ez nagyon fontos felismerés.

De a tudás önmagában nem mindig hozza el a változást.

Mert vannak olyan mély érzelmi minták, amelyek nem csak gondolati szinten működnek.

Lehet valaki teljesen tisztában azzal, hogy nem kellene mindig másokat megmentenie.

Mégis újra és újra olyan helyzetekbe kerül, ahol ő lesz a segítő.

Lehet valaki pontosan tudja, hogy egy kapcsolat nem ad neki biztonságot.

Mégis nehezen engedi el.

Ilyenkor sokszor nem újabb elemzésre van szükség.

Hanem egy másik nézőpontra.

Egy olyan megközelítésre, amely segíthet ránézni azokra a mélyebb kapcsolati mintákra is, amelyek eddig láthatatlanul hatottak.

Ezen a ponton kapcsolódik be a családállítás, mint önismereti módszer.

(Folytatás a 2. részben: „Mi a családállítás, hogyan alakult ki Bert Hellinger módszere, és miért választottam ezt a szemléletet a munkám részeként?”)❤️

 

Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé!

Üzenj nekem!

A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.

[contact-form-7 id="b7e95ef" title="Kapcsolatfelvételi űrlap_saját"]