Elvált szülők, új szerelmek, összetört álmok és újrakezdések – elsőre talán egy izgalmas kalandnak tűnik, valójában egy érzelmi aknamező, ahol mindenkinek sérül a szíve.
A gyerekek nemcsak apró bőröndökkel, hanem szinte az egész életükkel vándorolnak hétről hétre a két „otthon” között. Egyik kezükben a tankönyvek és a dolgozatfüzetek, a másikban az alvós plüss, a sporttáska és a különórák felszerelései. Tornacipő, kötelező olvasmányok, rajzmappa — minden, ami egy gyereklét kelléke, velük utazik. Mintha minden héten a saját kis szobájukat próbálnák becsomagolni, újra és újra.
És eközben egy kimondatlan kérdés születik meg bennük: hol van az én igazi otthonom? Miért van az, hogy sehol sincs egy sarok, ami csak az enyém? Ez a folyamatos költözés nemcsak a hátizsákokat, hanem a lelküket is megterheli, elültetve bennük a gondolatot, hogy az élet mindig valahol két világ között zajlik — ahol igazán otthon lenni talán sosem lehet.
A szülők pedig látszólag erősek, de belül gyakran harcolnak. Harcolnak az idővel, a kompromisszumokkal, az új kapcsolatok logisztikájával, és legfőképp önmagukkal.
Egy kérdés pedig mindennél hangosabban szól bennük: hol van az a hely, ahol mindenki boldog lehet – és létezik-e egyáltalán ilyen hely?
A válás után ez a kérdés ott kísért minden szülő fejében.
Remény csillagaként működhet-e a svéd, vagy tágabban értelmezve a skandináv modell?
A svéd modell szerint a gyerekek maradnak a saját megszokott otthonukban, míg a szétvált szülők felváltva költöznek be hozzájuk – mintha vendégek lennének a saját életükben. Egy hét anya, egy hét apa, miközben mindkét fél igyekszik elrejteni a bőröndbe csomagolt lelkiismeret-furdalását. Mert nemcsak a gyerekeknek fáj az állandó változás, hanem nekik is: egyik otthon sem lesz igazán az övéké. Ugyanakkor ott a remény, hogy talán így a gyerek megkaphatja azt a stabilitást, amit a szülők már nem tudtak neki biztosítani.
Nyugalom szigete a vihar közepén?
A skandináv modell legnagyobb ütőkártyája a stabilitás, amit a gyerekek kapnak. Nem kell hetente cuccolniuk az alvós plüssükkel, sportfelszereléssel és matekfüzettel, mert minden ott marad, ahol eddig is volt — a barátok, az iskola, az otthonuk sarokba tolt játékaival együtt. Ez nem csak kényelmesebb, de érzelmileg is biztonságosabb közeg. A folyamatos költözés megszűnése egyet jelent a stresszfaktorok drasztikus csökkenésével.
A szülők számára sem utolsó előny, hogy nem kell egymás ajtajában toporogniuk gyerekátadáskor, így a feszültséget okozó helyzetek minimalizálhatók. Egy héten át mindenki „a maga ura”, ami időt és teret ad az új partnerkapcsolatok békésebb építésére. Kérdés viszont, hogy tényleg elég-e ez a szétvált szülők és mozaikcsaládok boldogulásához?
Árnyékos oldal: Hol marad a boldogság?
A skandináv modell szép gondolat, de Magyarország viszonylatában nem épp pénztárcabarát megoldás. Két külön otthont fenntartani nemcsak anyagilag húzós, hanem sokszor szinte kivitelezhetetlen. És ott van a logisztika is: a szülők folyamatos költözése időrabló és fárasztó mutatvány, ami hosszú távon kimeríti az embert.
Az érzelmi oldal pedig még fájóbb. A „sem otthon, sem nem otthon” érzés nem csak a gyerekek problémája. Az, hogy egy szülő bőrönddel érkezik a gyerek otthonába, miközben valahol máshol próbál új életet építeni egy új partnerrel, kemény lelki dilemmákhoz vezet. Hogyan adhat bárki stabilitást egy új kapcsolatnak, ha még mindig félig a régi világban él?
És a kérdés ott lebeg: valóban lehet így boldognak lenni, vagy marad a lelkiismeret-furdalás árnyéka minden új párkapcsolaton?
A történet itt még nem ér véget!
Ha érdekel a folytatás, vagy te is szembesültél már hasonló érzésekkel, tarts velünk –, ne hagyd ki a következő részt!
.
Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé!
Üzenj nekem!
A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.