Anna már hónapok óta érezte, hogy valami nem stimmel. Nem voltak nagy veszekedések, nem repkedtek tányérok, nem volt viharos szakítási jelenet. Inkább csak egy állandó, halk feszültség, ami lassan átszőtte a mindennapokat.
Az elején még kapaszkodott a varázslat emlékeibe. Az első hónapokra, amikor Dénes úgy ölelte, mintha nélküle levegőt sem tudna venni. Azokra a napokra, amikor reggeltől estig üzenetekkel bombázta, és minden szava arról szólt: „Te vagy a legfontosabb az életemben.”
De mostanra valami megváltozott. Dénes hol rajongott érte, hol pedig hideg közönnyel söpörte félre. Hol azt mondta: „Nélküled nem lennék senki”, máskor pedig éreztette: „Túl sok vagy. Túl kevés vagy. Nem vagy elég jó.”
Ez a kettősség lassan teljesen összezavarta Annát.
A kontroll hangjai
Egy este, amikor Anna végzett a munkával, nem azonnal hívta fel Dénest. Hazafelé sétálva szüksége volt néhány percre, hogy kitisztuljon a feje. Amikor végül csörgött a telefon, a férfi hangja hűvös volt:
– Miért csak most hívtál? Tudod, mennyire rosszul esik, amikor nem vagy fontos neked.
Másnap, amikor Anna a családjához látogatott, Dénes felhívta, és ingerülten kérdezte:
– Miért mindig velük kell lenned? Nem értem, miért nem én vagyok az első.
És volt, hogy a legegyszerűbb dolgokból is vita lett. Egy bevásárlás után Dénes így szólt:
– Miért ezt vetted? Megbeszéltük, hogy a másikat kellene. Nem tudsz egyszer azzal törődni, amit mondok?
Kívülről ezek apróságoknak tűnhettek. De belül Anna úgy érezte: lassan minden mozdulatát, minden döntését figyeli, értékeli, kritizálja. És bármit tesz, az sosem jó.
A szeretet váltakozó arca
A legijesztőbb mégis az volt, ahogy Dénes egyik pillanatban felemelte, másikban porig alázta.
Egyik nap még virágcsokorral állított haza, és azt mondta:
– Te vagy a legszebb dolog az életemben.
Másnap pedig, amikor Anna elmondta, hogy szeretne több időt a hobbijaival tölteni, Dénes csak ennyit mondott:
– Tényleg azt hiszed, hogy érdekel bárkit is, amit csinálsz?
Ez a váltakozás – az idealizálás, majd a leértékelés – teljesen kifordította Anna talaját a lába alól. Nem tudta, mikor számíthat szeretetre, és mikor hidegségre.
A nárcisztikus arcai – pszichológiai szemmel
A pszichológia a nárcisztikus személyiségzavar több alapvető jellemzőjét írja le. Anna lassan mindet felismerte Dénesben:
- Grandiozitás: mindig ő tudta jobban, mindig az ő igazsága volt az egyetlen.
- Empátia hiánya: Anna érzései sosem számítottak, legfeljebb csak addig, amíg dicsérték Dénest.
- Kontroll és manipuláció: burkolt kritika, bűntudatkeltés, apró szúrások.
- Szeretet megvonása: ha Anna nem úgy viselkedett, ahogy ő akarta, elfordult tőle, büntette hallgatással.
- Idealizálás és leértékelés: egyik nap piedesztálra emelte, másnap lerántotta a mélybe.
- Féltékenység és gyanúsítgatás: ha Annának más kapcsolatai is voltak – barátok, család –, Dénes azonnal fenyegetve érezte magát.
- Mások hibáztatása: sosem vállalt felelősséget. Ha vita volt, mindig Annánál landolt a hiba.
- Álarc kifelé: a külvilág felé mindig tökéletes, kedves, szerethető férfit mutatott. Otthon azonban teljesen más arca volt.
Ez a kettős élet tette igazán nehézzé Anna helyzetét. Mert ha mások előtt szóba hozta volna a problémákat, senki nem hitt volna neki.
Coaching szemmel – amikor elveszíted önmagad
Coachként pontosan tudom, hogy ezek a minták lassan, de biztosan aláássák az önbizalmat, az önismeretet és az önérvényesítést.
- Anna már nem bízott a saját döntéseiben.
- Egyre kevésbé tudta, mire vágyik valójában.
- És egyre ritkábban állt ki magáért, mert félt a következményektől.
A legnagyobb fájdalom mégsem a kritika volt, hanem az, hogy elveszítette a kapcsolatot saját magával. Olyan lett, mintha egy tükörlabirintusban járna: mindenhol Dénes arcát látta visszatükröződni, és lassan már nem is tudta, ki ő valójában.
A felismerés pillanata
Egy este Anna a fürdőszobában állt, kezében a hajszárítóval. A tükörbe nézett, és hirtelen mintha idegen tekintet nézett volna vissza rá. Hol van az a nő, aki mosolygott, aki tudta, mit akar? Hol van az, aki még hitt abban, hogy szerethető?
És ekkor villant át rajta a gondolat:
„Ez a történet nem az én történetem. Ez Dénesé. Én csak egy szereplő vagyok benne. De vajon meddig akarok még benne maradni?”
Ha most olvasod, és a soraim közben összeszorul a szíved, kérlek figyelj: lehet, hogy a te életedben is vannak hasonló hangok. Finom kritikák, váratlan hidegség, bűntudatkeltés. Ezek nem hétköznapi viták, hanem apró jelek, amelyek egy nagyobb mintához tartoznak.
A következő részben arról írok majd, hogyan lehet ebből a körből kilépni. Hogyan lehet újra megtalálni önmagad, visszaépíteni az önbizalmadat, és elindulni a gyógyulás útján.
Te hiszel még benne, hogy van élet a varázslat után?
Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé! 
Üzenj nekem!
A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.