Van az a pillanat, amikor a szíved szinte dalol, mert úgy érzed, végre hazataláltál.
Mintha a világ minden darabja végre a helyére került volna. Ő figyel rád. Lát. Ért. Úgy beszél hozzád, ahogy senki más. Minden gesztusában ott a csodálat, a törődés. És te elhiszed: „Ez az, erre vártam egész életemben.”
Anna pontosan így érezte, amikor először találkozott Dénessel.
A férfi elárasztotta szeretettel, figyelemmel, apró gesztusokkal, amelyek melegséget hintettek a szívébe. Minden nap üzent, minden nap bizonyította, mennyire fontos neki. Anna úgy érezte, végre meglátták benne azt a nőt, aki mindig is ott volt, csak mások nem vették észre.
De valahol mélyen, a szíve egy sarkában, mintha megrezdült volna valami.
Nem harsányan, nem viharosan, csak halkan.
Mint amikor egy lámpa vibrál a szobában, és bár világít, valami mégsem ad teljes BIZTONSÁGOT.
És Anna elhessegette a gondolatot. Hiszen olyan jó volt elhinni a mesét, amit Dénes szőtt köré. Olyan jó volt ringatni magát abba a hitbe, hogy végre valóban szeretik.
Csakhogy ez a történet nem teljesen az övé volt. Hanem Dénesé.
És Anna lassan rá fog jönni: ő nem főszereplő ebben a mesében, csak tükör. Egy fényforrás, amelyet Dénes arra használ, hogy betöltse a saját ürességét.
Van az a pillanat, amikor a szíved repes – mert úgy érzed, végre hazataláltál. Ő figyel rád. Lát. Ért. Úgy beszél hozzád, ahogy senki más. Minden gesztusában ott a csodálat, a törődés. És te elhiszed: „ez az, erre vártam egész életemben.”
Ez a kezdet varázsa.
És sokszor pontosan így indul el egy nárcisztikus kapcsolat, amelynek minden szava, minden mosolya elsőre a szerelem szőtt csipkéjének tűnik, de lassan kezd kirajzolódni a valóság: mi rejlik a csillogás mögött.
Mi is az a nárcizmus?
Ahhoz, hogy igazán megértsd, mi zajlik Anna és Dénes között, először fontos tisztán látni: nem minden nárcizmus romboló. Létezik egy belső, fénylő része, ami életet ad, ami nélkül az emberi szív elveszettnek érezné magát.
Egészséges nárcizmus – az önszeretet lágy, mégis erős fénye
Az egészséges nárcizmus az a belső lámpás, amely világít benned, még a legsötétebb pillanatokban is. Ez az a fény, ami segít önismeretre lelni, hogy meglásd: értékes vagy. Hogy a te létezésed számít. Hogy jogod van szeretetre, boldogságra, önmagadhoz hű élethez.
Ez adja az önbizalmat, hogy kiállj magadért, hogy tudj nemet mondani, ha a világ többet kér tőled, mint amit adni tudsz. Ez adja a bátorságot és a belső erőt, hogy önérvényesítéssel élj, anélkül, hogy folyton megfelelnél másoknak.
De felismerni ezt a fényt gyakran fájdalmas. Mert aki soha nem kapott feltétel nélküli szeretetet, annak először meg kell tanulnia, hogy a szeretet nem külső teljesítményből fakad, hanem belülről. Hogy a szerethetőség nem a tetteidtől, hanem a létezésedtől függ. Hogy te magad vagy az a fény, amelyre mindig vágytál.
Müller Péter szavaival élve: „Amikor megtanulod szeretni magad, akkor tudod majd igazán szeretni a világot is.”
És valóban: ezt a felismerést gyakran kíséri az apró fájdalom, a keserű emlékek és a hiányok érzése. Hirtelen rádöbbensz, mennyi mindent vártál el magadtól a szeretet reményében, és mennyi mindent engedtél meg másoknak a te fájdalmad árán.
Az egészséges nárcizmus nélkül nem tudnál valódi kapcsolatot építeni, mert nincs mihez kapcsolódni belülről. Csak aki megtalálja a saját fényét, tud igazán szeretni – önismerettel, önbizalommal és önérvényesítéssel, önmaga teljességében.
Patológiás nárcizmus – amikor a fény álarccá válik
Ha a gyermekkorban nem kaptunk feltétel nélküli szeretetet, ha mindig bizonyítani kellett, hogy értékesek vagyunk, akkor a belső fény, az egészséges önbizalom helyett törékeny álarc épül. Ez az álarc látszólag erős, csillog, de belül üres – és gyakran épp az általa sugallt fény vonzza a körülötte élőket.
A patológiás nárcizmusnak három fő arca van:
- Grandiózus (nyílt) nárcizmus
Ő az, aki minden szobát betölt a jelenlétével, aki könnyedén elvarázsol, aki olyan magabiztosnak és vonzónak tűnik, hogy az ember szinte elfelejti, saját értéke is van. De belül üres. Ez a grandiózus nárcisztikus a csodálatból meríti önbizalmát, a figyelemből tölti fel a saját hiányát. Ha vele élsz, először minden elragadó és fényes – de a szíved lassan észreveszi, hogy te nem főszereplő vagy, csak a tükör, amiben ő saját nagyságát nézi. - Sebzett (vulnerábilis) nárcizmus
Ez az arc inkább csendes, visszahúzódó, gyakran sebezhetőnek mutatja magát. Áldozatként jelenik meg, és állandó megerősítést vár. Belül azonban ugyanúgy üres. A sebezhető nárcisztikus mellett élve folyamatosan mérlegelned kell az érzéseidet: meddig engeded, hogy mások hiányát pótold a saját lelked terhére? Itt a te önismereted és önérvényesítésed a kapaszkodó, hogy ne veszítsd el saját fényed. - Malignus (rosszindulatú) nárcizmus
Ez a legsúlyosabb forma: agresszív, manipulatív, empátia nélküli. Tudatosan bánt, irányít, elnyom. A szeretetben itt már nem a hiányt próbálják betölteni, hanem a kontrollt keresik. Egy ilyen kapcsolatban a saját önbizalom és önérvényesítés a túlélés záloga, a belső lámpás, ami segít megőrizni az önmagadba vetett hitet.
Covert (rejtett) nárcizmus – a megtévesztő árnyék
És van egy alattomos, csendes árnyék is: a rejtett, covert nárcizmus.
Ő nem harsány, nem vonja magára a figyelmet. Gyakran érzékenynek, empatikusnak tűnik, önmagát áldozatnak mutatja. De a látszat megtévesztő: belül ugyanaz a sérült dinamika hajtja, mint a grandiózus formát. Finoman, szinte észrevétlenül szívja el a figyelmet, az energiát. Itt az önismeret és a belső fény a kulcs, hogy ne veszítsd el önmagad, miközben más próbálja feltölteni a saját ürességét a te energiáddal.
Mit jelent igazán vele élni?
Lehet, hogy testileg mellette vagy – de a lélek egészen más utat jár.
Egy nárcisztikus mellett élve hamar rádöbbensz, hogy a szeretet, amit adsz, nem mindig talál vissza. A kölcsönösség gyakran csak illúzió, és a saját szíved üresjáratban keresi a választ: vajon elég-e mindez neked?
Ez a felismerés nem könnyű. Fájdalmas, mert rádöbbensz, hogy a szeretet nem mindig tiszta tükör, hanem néha egy fény, ami árnyékot vet. És ekkor kell rátalálnod a belső kapaszkodóra: önbizalmadra, önismeretedre, önérvényesítésedre – hogy a saját fényed ne halványuljon el.
„Az igazi szeretet szabaddá tesz. És csak az, aki szabad, tud szeretni.” – Müller Péter
Egy kapcsolat nem arról szól, hogy túléljük-e…
hanem arról, hogy képesek vagyunk-e lélegezni benne, saját lényünket nem feladva.
Ha most olvasod, és magadra ismersz, ne hibáztasd magad. Csak figyelj a belső jelzéseidre, és tudd: a saját önismereted, önbizalmad és önérvényesítésed a legerősebb fényed. Ez a sorozat első része.
A következő részben Anna történetét követheted a varázslat fázisában, amikor minden fényben fürdik – és amikor még nem sejti, hogy a fény árnyékot is vet.
Készen állsz, hogy meglásd, mikor kezd repedezni a varázs?
Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé! 
Üzenj nekem!
A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.