Egy nyár, ahol a gyerekeknek élmény, neked túlélés. És senki nem kérdezi, hogy bírod.
A gyerekek boldogan sikítoznak a strandon. A vízparton valaki fröcsköl, jégkrém csorog végig egy pufók karon, a nap perzsel, és a közösségi média harsogja: „Életünk legszebb nyara!” És te? Te ülsz a gép előtt. Két Zoom-meeting között próbálod kitalálni, mit főzz ebédre, és hogyan logisztikázd le, hogy a gyerek ne egyedül legyen otthon délután. A nyári szünet neked nem a pihenés ideje – hanem egy véget nem érő logisztikai rémálom. Mert dolgozó anya vagy, és azt a luxust, hogy „csak nyaralj”, évek óta nem engedheted meg magadnak.
Bárhova nézel, azt látod: mások nyaralnak
A férjed/vagy volt párod elviszi a gyerekeket hétvégére – de te addig is intézed a hátteret, pakolsz, szervezel, mosolyt varázsolsz, amikor már belül csak üres a tekinteted. Ha pedig egyedülálló anya vagy, még ennyi segítséged sincs. Egyedül vagy. Éjszaka is. Hajnalban is. A döntésekben is. A bűntudatban is.
A legfájóbb pedig nem is ez. Hanem az, hogy lassan nem tudod, ki vagy te ebben az egész történetben. Reggel anyaszerep. Napközben munka. Este program. Közben vásárlás, takarítás, konfliktuskezelés, ételkérés, „Anya, hol a fürdőnadrág?” És amikor vége a napnak, ott állsz – egy lemerült testtel, egy kiürült elmével, és egy halk, de fájdalmas kérdéssel: „Hol maradok én?”
Ez az a nyár, amikor mindenki nyaral – csak te nem
Amikor mások posztolnak, te meg ki sem látszol a feladatokból. A gyerekeid viselkedése is egyre kiszámíthatatlanabb. Hol túl aktívak, hol csak fekszenek a kanapén, nyomkodják a telefont. Te meg már nem tudod eldönteni: velük van baj – vagy veled. Pedig sokszor csak tükröznek. A te feszültséged, kimerültséged, zavarodottságod ott van bennük is. És miközben próbálsz mindent jól csinálni, egyre inkább elhiszed, hogy te rossz anya vagy. Hogy nem vagy elég. Hogy valamit mindig elrontasz.
De hadd mondjam el: nem veled van a baj. A rendszerrel van baj. Azzal, hogy nem tanított meg minket arra, hogyan legyünk nők is az anyaságban. Hogy nem tanultuk meg, hogyan kérjünk segítséget. Hogy mit kezdjünk azzal az érzéssel, hogy valami nagyon hiányzik belőlünk. És hogy nem a gyerekeinket nem szeretjük – hanem saját magunkat veszítjük el, miközben szeretünk másokat.
Lehet másként
Nem nagy dolgokra van szükség. Először csak egy felismerésre. Egy döntésre. Egy 5 perces szünetre. Egy barátnőre, akinek nem csak a gyerekekről beszélsz. Egy coach-ra, aki visszatükrözi, amit te már nem látsz: hogy van értéked – akkor is, ha fáradt vagy.
Nem kell „tökéletes anyának” lenni. Csak elég jónak. És jelenlévőnek – önmagad számára is.
A gyerekeid akkor lesznek igazán biztonságban, ha te is ott vagy – testben, lélekben, önmagadként.
Nem kell jól lenni. Nem kell erősnek mutatkozni.
Csak jelen lenni.
Veled leszek.
Meghallgatlak.
Vezetlek a Te utadon a Te megoldásod felé, ami benned van, csak épp nem találod.
Lépj velem egy új, izgalmas útra önmagad felé! 
Üzenj nekem!
A szakmai segítő beszélgetések során felfedezed a MEGOLDÁST ami BENNED van, és válaszokat kapsz az elakadásaidra, problémáidra, és rávezetlek a célod felé vezető útra.